* olvasnivaló

sokat veszekszünk, már megint. ez így nem jó. tegnap, ahogy elsétáltál tőlem a sportcsarnoknál kicsit olyan érzésem volt, mintha örökre mennél el. minden egyes nélküled töltött ott egyedül ülős másodperc 1 évet jelentett számomra. nem tudtam mi van, nem tudtam mit csinálhatnék, hiszen megbántottál, én is téged, össze voltam zavarodva. de te otthagytál. azt hittem örökre elveszítem. nem akarom még egyszer átélni. kérlek ne veszekedjünk többet. és ne mondj butaságokat. nekem te vagy a mindenem, az életem, nélküled nem is tudom mi lenne velem.. eszméletlenül szeretlek, hidd már el. és ne törődj másokkal, csak velünk! és ma megígértél valamit: kapom majd a mosolyokat :)