| Ez nem egy idézet, vagy egy vers, ez csak amit érzek ez csak az és most ide leírom.... Szerelmes vagyok hogy miért? hogy jöttem rá? azt hiszem úgy hogy ez egy kesze-kusza sok szenvedéssel és várakozással teli bonyolult kapcsolat de minden rossz percet órát, vagy gondolatot mondatot megéltem és szembe néztem velük az összessel....azért mert kell ez az érzés amit Ő mutatott meg nekem, és mert szükségem van rá, elviseltem és elviselek minden rosszat ami történik velünk mert tudom hogyha egyszer az enyém lessz teljes mértékben akkor én leszek a legboldogabb ember a világon és ezért tudom és érzem a szerelmet ami mérhetetlen mert szemet hunyok a rossz gonosz dolgok felett elviselek mindent ami történik mert kell nekem.... és amikor kettesben vagyunk a szemembe néz meg simogatja az arcom majd a fülembe súgja hogy szeretlek akkor felemel az érzés és repít engem a fellegekbe, és ott csak ketten vagyunk Ő és Én és ez semmivel sem hasonlítható össze....amikor vele lehetek azok a percek és órák a legboldogabb perceim óráim és mindent kizárok olyankor magam körül emberfeletti amit érzek.....ezekért a dolgokért várok és kitartok mert valójában még nem teljesen az enyém de ha már most így érzek akkor valami leirhatatlan és elmondhatatlan lessz a jövőnk....és ha van Isten vagy bármien magasztos lény aki a sorsunk felől gondoskodik akkor én csak azt az egyet szeretném tőle hogy örökre szeressen és melettem maradjon........ |
- Ne félj!- mormogtam.- Összetartozunk.
Váratlanul elárasztott saját szavaim igazsága. Ez a pillanat olyan tökéletes, olyan helyes, hogy lehetetlen volt kételkedni benne.
Átölelt, és magához szorított. Nyár és tél. Olyan érzés volt, mintha testem minden idegvégződése áram alatt lévő vezeték lenne.
- Örökre -értett egyet velem, majd gyengéden mélyebb vizek felé húzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése