a tegnapi nap annyiban volt jó, hogy hamarabb értünk haza és többet láthattam. első meccsen vmi lett a hátammal, alig tudok menni... de nyertünk. második meccsen már vízbe se tudtam menni. aludni se tudtam túlzottan sokat.. majd jobb lesz. ma nem lesz edzésem és így többet láthatom, ettől szétvet a boldogság. olyan semleges kedvem van, se jó, se rossz, nem akarok suliba menni és kibaszottul fáj a hátam, várom már, hogy 14.10 legyen, hiszen ha láthatom a fájdalmat sem érzem. nagyon szeretlek kicsim<3