reggeli jókedvem tovaszállt. bár a vízilabdás fiúk nem voltak suliban, így a suli egész jó volt. sokkal jobb, mint mikor ott vannak, de mégsem az igazi. azt hittem, hogy ma rohadt jó napom lesz, de nem így lett. nemtudom. sokat gondolkozok azon, amit anya mondott tegnap este. és nem értem. akkor sem. kurva szar ez a nap. rohadt szar kedvem van. semmi és senki nem tud felvidítani. rég volt ilyen. nem tudom mitől jött elő. faszom kivan mindennel. semmi nem érdekel jelen pillanatban és önző dolog, de könnyen le tudnék mondani bármiről. feladnám. talán ez lenne a legegyszerűbb. feladni az életet. asszem kezdek belefáradni. ennek senki sem az oka. midnig van ilyen. senki nem tehet róla, csak én. nemtudom. túl önző dolog lenne feladni az életet. minden annyira relatív. egyszer annyira boldog vagyok, aztán meg nem. pedig smemi nem változott. egyre csak kattog az agyam és kattog és kattog és nem bírom leállítani és nem vagyok ura a helyzetnek. depressziós vagyok. megint. előkell vennem a dilibogyókat, hogy lenyugodjak és legyen egy őszinte mosolyom. komolyan nemtudom. nemértek semmit sem. nem. fura. ott már baj van, ha magamat sem értem. egyszerűen ma ez van. kérdés mi lesz holnap. semmit nemtudok.
feladnám az életet. jelen pillanatban. önző lennék. de nem leszek. bár ki tudja. ennyire önző vágy még talán sosem volt bennem. ma ahogy ültünk a hídon. amit mondtam. el tudnám képzelni, hogy megtörténik. egy rossz pillanatomban. és összedőlne az életem, mint egy egyszerű kártyavár..
[kérlek ne értsd félre. nincs veled bajom.:)<3]
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése